Teszler Tamás: A Toldi mozi alternatív art-mozis törekvései – 2007

Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK,  kommunikáció-szociológia szak, témavezető: Gereben Ferenc.

Miért pont a Toldi? Ez volt az a kérdés, amelyet ezzel a dolgozattal kapcsolatban leggyakrabban feltettek nekem. Ha röviden akartam válaszolni, azt mondtam: azért, mert rendkívül izgalmas mozinak találtam. Ha hosszabban, akkor természetesen az első impulzusokat említettem: Balázs Béla Stúdió, biciklis futárok, Titanic filmfesztivál, különleges filmek. Ezt a mozit mindig valami kultikus szellem lengte körül, amely sokakkal együtt engem is megfogott. Azt akartam kideríteni, honnan és miből ered ez a különlegesség, mitől más ez a mozi, mint a többi?  Meggyőződésem, hogy a kultusz egy érezhető, átélhető jelenség, de a tudomány eszközével adekvát módon nem megragadható. Ellenben a különbözőség, annak mibenléte és jelentősége leírható, ezért úgy döntöttem, megpróbálom bemutatni a Toldi alternatív art-mozis törekvéseit.

A rendszerváltozás az art-mozik életében is jelentős változást hozott, egy új időszak vette kezdetét, amely több mint másfél évtizede tart. Ez az időszak egyfelől elegendőnek bizonyult egy átfogó vizsgálathoz, másfelől pedig nem nyúlik vissza olyan mélyen a múltba, hogy szereplőinek személyes és nélkülözhetetlen ismereteit már ne vehetném igénybe, ezért dolgozatom a rendszerváltozástól napjainkig eltelt időszakot vizsgálja.

Kezdettől fogva úgy gondoltam, hogy a vizsgált időszak előzményei évtizedekkel korábbra tekintenek vissza, ezért az átfogó történeti tabló bemutatásának igénye mellett különösen fontosnak tartottam a múlt alapos feldolgozását. Kutatásom során rendkívül hamar világossá vált: Lajta Andor, a ’60-as évek elején elhunyt mozitörténész kéziratán (amely a Toldi históriáját 1932-től 1954-ig tárgyalja – igencsak felületesen, mindössze egy A/4-es gépelt oldalon) és a főként abból táplálkozó forrásokon kívül szinte semmilyen összegző írás nem áll rendelkezésre a mozi történetével kapcsolatban. Ebből adódóan a Toldi 1932-től 2006-ig tartó történetét majdnem egészében saját magamnak kellett feltárnom. A rendszerváltozást követő időszak történetét az egykori üzemvezetőkkel készített interjúkból viszonylag könnyen és részletesen össze tudtam állítani. A rendszerváltozás előtti korszak feltérképezése azonban mérhetetlen sok nehézséget okozott; a mintegy másfél évig tartó kutatómunka során a hazai szakirodalom szinte teljes hiányában a történeti elemeket főként filmes folyó- és kéziratokból, valamint tanulmánykötetekből kellett összeválogatnom, viszont még így is számos ismeretlen év feldolgozása várat magára (amely munkát e dolgozat keretében már nem állt módomban elvégezni).

A történeti ismeretek kutatása során fokozatosan kirajzolódott egy igen talányos folyamat: a mozi kezdettől meglévő kísérleti törekvései az ’50-es évektől bő másfél évtizedenként határozottan, szinte elementáris erővel bukkantak fel, majd néhány intenzív év után elhaltak. Szerettem volna ennek a miértjére magyarázatot találni, azonban ez nem sikerült. Ennek ellenére a kísérleti törekvések létező láncolatának bemutatását elengedhetetlennek tartom, ezért dolgozatomat a mozi 1932 és 1954 közötti időszakának, mint a láncolat első láncszemének ismertetésével kezdem.

A felkutatott történeti ismeretek többek között arra is rámutattak, hogy miként alakult ki Budapesten a ’80-as évek végén az az art-mozi hálózat, amely törekvéseit ma már hagyományos art-mozis törekvéseknek nevezhetünk, és amelyek nélkülözhetetlenek voltak a Toldi alternatív art-mozis törekvéseinek meghatározásánál. A folyamat az ’50-’60-as évek nemzetközi és hazai változásaival vette kezdetét.  Az ezek hatására megszülető debreceni Művész mozinak, mint az ország első művészmozijának történéseivel folytatódott; ezt a „kísérleti láncolat” második láncszemeként a Toldi 1969-től 1972-ig tartó kísérleti periódusa követte, amelyben a debreceni modellre épülve létrejött Budapest első művészmozija; végül pedig a Toldi 1989-ig tartó időszakával zárult, mivel az akkor és ott kialakult mozimodellt vették át azok a mozik, amelyek tagjai lettek az említett art-mozi hálózatnak.  Mindebből kitűnik, hogy a Toldi rendszerváltozás előtti története nemcsak elválaszthatatlan a budapesti art-mozi hálózat történetétől, hanem csak annak tükrében érthető meg igazán.

Dolgozatom első felében a felvázolt folyamat (és az attól elválaszthatatlan kísérleti láncolat) részletes ismertetésével foglalkozom; az összefüggések széleskörű feltárása érdekében minden egyes fejezetet a források gazdagságához mérten azonos részletességgel igyekszem bemutatni. (Írásom ezen szakaszában rendszeresen használom a „meglévő források”, „jelenlegi ismeretek” stb. kifejezéseket, amelyekkel azért élek, mert tudomásom szerint a mozi történetével kapcsolatban jómagam rendelkezem a legtöbb ismerettel, kutatásom az eddigi legmélyrehatóbb vizsgálat ebben a témakörben.)

Dolgozatom második felében a Toldi rendszerváltozás utáni alternatív art-mozis törekvéseinek (amelyek 1991 és 1995 közötti szakasza a kísérleti láncolat harmadik, ez idáig utolsó láncszeme) ismertetését az új rendszer art-mozis alaphelyzetének és a hagyományos art-mozis törekvések lajstromának leírásával kezdem. Ez előbbi a mai napig érvényben van, és döntően befolyásolaja a budapesti art-mozikat, így a Toldit is, ez utóbbi pedig – ahogy látni fogjuk – nemcsak elméletben (e dolgozat számára), hanem gyakorlatban is létező viszonyítási alapot jelentett; a Toldi a vizsgált időszak jelentős részében teljesen tudatosan teremtett alternatívát a Budapest Film hagyományos art-mozis törekvéseihez képest (így a különbözőség lényege és jelentősége pontosan megragadhatóvá vált). (A hagyományos art-mozis törekvéseket összegző és rendszerező szakirodalommal kutatásaim során nem találkoztam, ezért a magyarországi art-mozizás általam felkutatott töredékei alapján e törekvések hazai összegző rendszerét magam állítottam össze.)

A vizsgált üzemeltetői periódusokat egyazon szisztéma szerint dolgozom fel. A rövid történeti ismertetőket az adott időszak tartalmi és pénzügyi koncepciójának bemutatása követi, majd azok az alfejezetek következnek, amelyek a megvalósult programokat, ezután pedig az egyes periódusok jellegzetességeit írják le. A fejezeteket minden esetben összegzéssel zárom. (Alfejezetet/alfejezeteket csak akkor hagyok ki, ha az adott téma nem szolgáltat elegendő információt annak/azok megírásához.) A tartalmi koncepciók a tulajdonképpeni art-mozis törekvéseket tartalmazzák, a rövid történeti ismertetők és a pénzügyi koncepciók a törekvéseket nagymértékben befolyásoló emberi és gazdasági körülményeket, a megvalósult programokról szóló alfejezetek pedig az erőfeszítések eredményéit mutatják be. A jellegzetességek a Toldi sajátos arculatának, alternatív mivoltának részleteit tárják fel. Az összegzések az ismereteket számításba véve, minden esetben a sikerek és a bukások miértéjét próbálnak választ találni.

Dolgozatom leíró jellegű munka, ennek ellenére igyekszem az adott üzemeltetői periódusokat egységes szempontok alapján feldolgozni, hogy a megmutatkozó változásokat, tendenciákat, a Toldi alternatív mivoltának lényegét és jelentőségét pontosan megragadhassam, alkalmasint konklúzióval szolgálhassak. Mindezek összegzése és a Toldi jövőjére vonatkozó rövid prognózisom a befejezésben olvasható.

Teszler Tamás teljes szakdolgozatának elolvasása

BMA névjegye

2002-ben alakult meg a BMA , a Tabán moziban az 1995-től múködő Mozitörténeti Gyűjteményből .
A bejegyzés kategóriája: Szakdolgozatok
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

* Copy This Password *

* Type Or Paste Password Here *