A hagyományos és a multiplex – rendszerű mozik műszaki összehasonlítása

Előcsarnok

1. A hagyományos mozik előtereiben helyet lehetett foglalni az előadás kezdésére várva. A multiplexek többségében ilyen lehetőség nincs (általában az előcsarnok olyan kicsi, hogy nincs is mód székeket elhelyezni), ezzel is a környező büfé, üzletek, stb. választékának megtekintésére ösztönöznek.

2. Régen a pénztáraknál kötelezően kifüggesztették a nézőtér ülésrendjét (alaprajzát), amiről a sorbanálló vendég kérdezősködés nélkül, előre kiválaszthatta a számára megfelelő helyet Ezt a multiplexek döntő többsége nem alkalmazza, sőt, olyan is akad, amelyiknél még azt sem lehet előre tudni, melyik teremben vetítik az adott filmet. A „kíváncsiskodó” vendégek ilyen jellegű kérdései miatt a pénztárosok munkája fölöslegesen gyarapszik, valamint percekkel nő a jegyvásárlás ideje, vagyis romlott a kiszolgálás minősége.

3. A közönség műsorral kapcsolatos tájákoztatását a filmforgalmazók által kiadott reklámanyagok jelentik, tapasztalat szerint nem tesznek különbséget a mozik között. A jelenlegi és későbbi műsorról adott információ az utóbbi időben monitorokon látható, melyek bárhová telepíthetők.

4. Magyar nyelvű tájékoztató feliratok a multiplexekből szinte teljesen hiányoznak, melynek hatására a nyugdíjasok egy részének eligazítása romlott. A helyettük található piktogramok viszont a külföldiek tájékozódását segítik nagy mértékben. A régi mozik felújításukkor követik ezt a példát.

Nézőtér

5. A legkényelmesebbnek mondott fejtámlás üléseket Magyarországon először a Corvinban, egy átépített, hagyományos moziban próbálhattuk ki 1996. szeptemberében, mielőtt októberben átadták volna az ország első multiplexét, a Duna Plázában működő „Hollywood Multiplex”-et. Ilyen székek régi mozikban történő felszerelését tehát semmi sem akadályozza. Egy további példa a Kossuth mozi.

6. Régen a mozisok célja minél több néző elhelyezése volt, így egy főre a lehető legkevesebb helyet hagyták. Ma a jegyárban foglalt kényelem biztosítása céljából a sorok egymástól való távolsága a multiplexekben már jóval nagyobb. A férőhely csökkentésével ez szintén bárhol megoldható (példákat lásd előbb).

7. Elkülönített páholy, illetve erkély régen közel minden második filmszínházban létezett, lehetőséget teremtve azok számára, akik a meghittebb hangulatot szerették. Ma egyetlen multiplexben sincs.

8. A vetítővászonra való minél tökéletesebb rálátás biztosítására a nézőtér emelkedése a multiplexben lépcsőzetes. Építészetileg ez az erkélyes és a többi, megfelelően nagy belmagasságú moziban ugyancsak kivitelezhető.

9. A vetítővászon a multiplexben a lehető legnagyobb méretű, általában faltól falig húzódik. Elméletileg ez megvalósítható a régiekben is, ám az építészeti kialakítás ezt nem mindig teszi lehetővé. Ekkor a vetítőfelület beleilleszkedik környezetébe, azzal szerves egységet alkot, nem csak egy nagy fehér foltot. A megtekintett film nézőre gyakorolt hatása viszont kétségtelenül kisebb, mint az első esetben.

10. Az előadás jellege régen színházias volt: a reklám, híradó (kisfilm) után rövid szünet, a függöny(ök) működtetése; rivaldavilágítás; gongatás. Ma ipari jellegű: minden műsort folytatólag vetítenek. Esetenként nem lehet tudni, a nagyfilm kezdődik-e, vagy csak egy újabb előzetes.

11. A vetítővásznat takaró függöny régen mindenhol helyet kapott (nem csak díszítő, hanem állagmegóvó szerepe is volt), ma csak a kép szélének határolására alkalmazzák; általában kifeszített fekete szegély formájában. Esztétikai szempontból ez kevésbé mutatós, mint a régi, színházi jellegű, célját tekintve megegyezik azzal.

12. Takarófüggöny előtti díszfüggöny néhány helyen ma is előfordul, de többségében a terembe való belépéskor csak a nagy fehér vetítőfelület hívja föl magára a figyelmet.

13. Légkondícionálás már a második világháború előtt is létezett. Ma a levegő hűtésére szolgáló, kis méretű hőcserélők tetszés szerint telepíthetők.

14. Széthúzható tető a nagyobb mozik büszkesége volt; nyáron, jó idő esetén kertmozi-jelleget kölcsönözve, plusz szolgáltatást nyújtva. Újonnan nem terveznek ilyet.

Hangtechnika

15. A háromféle digitális hangrendszert bárhol ki lehet építeni: nálunk elsőként hagyományos mozikban (a Sportban és a Kossuthban) mutatták be. Az analóg Dolby stereo rendszert – melynek használatában a multiplexek kisebb termei megegyeznek a hagyományosokéval, ugyanazt a szabványt követve – több, mint 15 éve alkalmazzák Magyarországon.

16. Az akusztika szabályos téglalap, esetleg négyzet alaprajzú teremben rosszabb, mint különféle domború alakzatokkal megtört, szabálytalanná tett falak esetén. Első esetben a terem hosszának felével egyenlő hullámhosszú hangok kiemelődnek, tehát mesterséges csillapításukról kell gondoskodni, míg utóbbi esetben a hangok véletlenszerűen verődnek vissza, szétszóródnak. A multiplexek falai kivétel nélkül fali kárpittal, vagy függönyökkel csillapítottak, a filmszínházakban változatos építészeti megoldásokkal javították a hangzást.

17. A hallássérültek részére a hagyományos mozik mintegy felében kiépített antennahurkot – melynek segítségével a nagyothalló készüléket átkapcsolva csak a filmhangot hallották – a multiplexek a legritkább esetben alkalmazzák (bár amilyen hangerő uralkodik ezek nézőterén, általában fölösleges).

Vetítéstechnika

18. A vetített kép élessége a multiplexekben a szinte tökéletes gyártástechnológiával készülő legújabb objektíveknek köszönhetően kiváló. Az optikák szabványos átmérőjű foglalataik által a régi vetítőgépekbe is behelyezhetők.

19. A vetítőgépek száma az ‘50-es évektől (legalább) kettő volt a 20 perces, majd 1 órás tekercsek folyamatos vetítése céljából. A multiplexben általában a teljes műsort egyetlen tekerccsé állítják össze, ezért termenként csak egy gépet állítottak üzembe. Ez viszont rontja az üzembiztosságot, ha előadás közben üzemzavar adódik, nem biztos, hogy be lehet fejezni azt. Első esetben ilyen veszélynek a valószínűsége kizárható, valamint a kiegészítő berendezést beállítva a régi gépek is alkalmassá tehetők egyszalagos, azaz váltás nélküli vetítésre.

20. Az optikai tengely (vagyis a fényforrás – tükör gyújtópontjai – képablak középpontja által meghatározott egyenes) egy vonal mentén esik egybe a vetítőfelület síkjára annak középpontjából bocsátott merőlegessel, amely a tökéletes vetítési irányt mutatja. Ebbe a vonalba csak egy gép állítható be. Két gép esetén választani kell a közelítőleg egyforma mértékű, de ellentétes értelmű vízszintes képtorzulás, vagy a két kivetített kép közti észrevehető különbség között. Ebből a szempontból az egygépes vetítés a megfelelőbb.

21. Az 1970-es évekig (át)épített mozikat vetítéstechnikailag is tervezték, azaz törekedtek arra, hogy a kép az előbbi szempontot figyelembe véve minél szabályosabb téglalapot alkosson. Ez a multiplexek esetében megszűnt, a gépterem egy emelettel följebb van a nézőtereknél (mivel a mozi területe bármikor átalakítható mássá). Ez általában a szükségesnél jóval nagyobb mérték, ami miatt a gépeket függőleges irányban meg kell dönteni, melynek hatására a kép trapéz alakúvá torzul (az alja szélesebb lesz, mint a teteje). A nagy méretű vásznak esetében ez még inkább szembeötlő, a geometriai formák eltorzulnak, vagyis romlik a vetítés minősége.

22. A multiplexekben az előadás levezetését általában automatizálják, vagyis a film befűzésén kívül minden egyetlen gombnyomásra történik. Ezt már az 1960-as években is alkalmazták.

Kiegészítő helyiségek

23. Ruhatár régen mindenhol üzemelt. A multiplexbe – a gépkocsival érkezőket előnyben
részesítve – általában nem terveznek ilyen helyiséget. A látogatók egy része tehát kénytelen a kabátját ölben tartani, vagy a bevásárlóközpont másik végében esetleg működő ruhatárba beadni.

24. Elkülönített személyzeti mosdó, WC nem mindegyik multiplexben található, ezért a dolgozók kénytelenek a közönség által is használt (meleg vízzel nem minden esetben ellátott) mellékhelyiségeket használni. A hagyományos mozik mindegyikében kötelező volt elkülönített, meleg vizes személyzeti mosdót létesíteni, elegendő hely esetén még zuhanyzót is beépítettek. Van olyan multiplex (pl. Cinema City-Csepel plaza), ahová még személyzeti öltözőt sem terveztek, ugyanakkor viszont a munkáltató megköveteli a személyzet formaruhában való megjelenését. Az átöltözés emiatt egy raktárhelyiségben történik, ahol a körülmények egyenesen az embertelenség határát súrolják (pl. a nemenkénti elkülönítés sincs megoldva). Régen ilyen eset elképzelhetetlen volt, a hatóság egyszerűen nem engedélyezte az üzemelést.

Munkavégzés

25. Korábban az üzemvezetői és gépészi állás betöltéséhez megkövetelték ezen szakmák elsajátítását igazoló vizsgabizonyítványt, jelenleg az elsősorban külföldi üzemeltetők bárkit fölvesznek az utcáról, még az egészségileg alkalmatlant is, hiszen az előzetes orvosi vizsgálatra sem küldik el a pályázót. Ezekben a mozikban a „szakmai színvonal” kifejezés nem értelmezhető, legyen az multiplex, vagy akár hagyományos.

26. A munka– és tűzvédelmet, tágabb értelemben a látogatók biztonságát tekintve a tapasztalat szerint mindenhol egyértelműen romlott a helyzet: a dolgozókat nem oktatják ki rendesen (aki oktat, köze sincs a témához). Az előírt dokumentációk általában hiányoznak, vagy hiányosak. A multiplexekben ráadásul a közönség részére szolgáló irányító táblák száma sem elegendő, míg a mozit befogadó épület leginkább labirintushoz hasonló.

Összeállította: Viczián Botond gépészmérnök, kommunikáció-technikai szakmérnök, 2004.

BMA névjegye

2002-ben alakult meg a BMA , a Tabán moziban az 1995-től múködő Mozitörténeti Gyűjteményből .
A bejegyzés kategóriája: Gépészet
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

* Copy This Password *

* Type Or Paste Password Here *